26 éjszaka - Erotikus kalandok
4.
Csajozási és pasizási
tanácsok
Dacára annak, hogy mialatt felnőttem, sosem lelkesedtem
különösebben a kimerítő atlétikai versenyeken való részvételért, amelyek úgy
megdobogtatták számos barátom szívét, alkalmanként élvezettel néztem egy-egy
profi versengést. Annak idején úgy véltem, hogy a rendszeres és gyakori szerelmi
torna éppen elég testmozgást nyújt a férfiembernek. A csapatsportok helyett
inkább az egyéni sportokhoz vonzódom - bizonyára mert erős egyéniségnek tartom
magam.
Ezek közül a tenisz a kedvencem.
Ez az a sport, amely a fizikai kecsesség és az ügyesség látványát nyújtja a
nézőnek, ugyanakkor hiányzik belőle az ökölvívás vérszomjas durvasága, vagy a
golf kábító unalma. Két körülmény is felhívta figyelmemet erre az esetenkénti
élvezetre. Az egyik, hogy közelgett a Labor Day, amikor városunk lakossága a
szezonnyitó teniszbajnokság, a United States Open lázában ég. Jómagam Mrs.
Mergandahl egyik vendégeként voltam hivatalos a versenyre.
A hölgy élénk társasági életet élt. Dúsgazdag férje minden évben lefoglalt több
tucatnyi széket a teniszpályán. Az úriember bámulatra méltó udvariassággal
osztotta meg velem alkalmanként az üléseit és a feleségét. A másik körülmény az
volt, hogy Mrs. Mergandahlt a Deborah névre keresztelték.
Közel egy hét telt el a Christine-nel esett igen élvezetes, ám nem teljesen
zavarmentes találkozóm óta. Mivel három nap alatt teljesítettem a fogadás
megnyeréséhez vezető első három lépést, nem voltam különösebben ideges.
A Katherine-nel történt sajnálatos eset miatt olyan levert voltam néhány napig,
hogy a libidóm is érezhetően csökkent. A sokkos állapot természetesen nem
tartott sokáig. Deborah nagylelkűsége és vonzereje volt az, ami kirángatott
levertségemből.
- Miss Greenglass - néztem fel egy jelentésből, amelyet titkárnőm a tőle
megszokott tökéletességgel gépelt le -, volna szíves a naptárra pillantani, hogy
mikorra beszéltem meg találkozót Mergandahlékkal a US Open meccsekre?
- Csütörtökre, Mr. Walling - válaszolta a bámulatos nő, anélkül, hogy felnézett
volna a billentyűkről.
- Mrs. Mergandahl ma reggel telefonált, hogy emlékeztesse önt. A páholyukban
fenntartanak egy helyet az ön számára, méghozzá, kétség sem fér hozzá, a hölgy
széke mellettit.
- Tudja, Miss Greenglass - kezdtem ravaszkodni -, eszembe jutott, hogy milyen
különös véletlenek vannak! Éppen a D betűs hölgy következik a listán, és Mrs.
Mergandahl keresztneve történetesen Deborah. Olyan megvető pillantást lövellt
felém, hogy egy gyengébb idegzetű férfi biztosan földre rogyott volna.
- Eléggé szerencsétlen dolognak tartom az ilyesmit, bár nyilván elkerülhetetlen
- mondta olyan hangon, ami tökéletesen illett a tekintetéhez -, mivel ön csinos
listával rendelkezik, amit bármikor elővehet, ha szükséges. Most már látom, hogy
a fogadást az új hódításokra kellett volna korlátozni.
- De nem így állapodtunk meg! - vigyorogtam alattomosan.
- Még a hátborzongatóan hatékony Miss Greenglass is elsiklik néha bizonyos
dolgok felett, nemde? Ami azt jelenti, hogy az ellenállhatatlanul csábos Miss
Greenglass hamarosan besiklik az ellenállhatatlanul vonzó Mr. Walling ágyába,
aki…
- Addig még hosszú út áll ön előtt - vágott közbe az asszisztensnőm, és még csak
fel sem nézett a gépelésből. Elég az hozzá, hogy a pénztárnál már készenlétben
várt a VIP jegy, amikor néhány nappal később meglátogattam a teniszcentrumot.
Már több, mint egy hete nem voltam nővel és teljes erőbedobással, a lehető
legrövidebb időn belül igyekeztem csatlakozni Deborah-hoz.
Mialatt a stadion felé haladtam, egy pillanatra megálltam, hogy szemügyre vegyem
az aznapi mérkőzéseket. Még a korai selejtezők zajlottak, így izgalmas
eseményekre nem lehetett számítani. Éppen indulni készültem, amikor a tekintetem
megállapodott egy néven, bár korábban még sosem találkoztam vele.
Egy bizonyos chilei származású Miss. Dolorosa LaPensa játszott egy bizonyos
Peggy Rineharttal, az egyik külső pályán. Dolorosa? Egy teniszező nő, akinek a
teste kétségkívül finom vonalú, csodásán hajlékony, és jó adag kitartás szorult
belé. És a neve is D-vel kezdődik…
Éreztem, hogy a libidóm máris növekedésnek indul. Talán ez a gondolat nem volt
túlságosan hű Deborahhoz, de egy friss hódítás mindig is ösztönzőbb, mint az
ismétlés. Természetesen Dolorosa akár csalódást is okozhatott volna, de a
pokolba is, úgy véltem, megér egy kis szemlélődést. így aztán a tizenhatos pálya
felé irányítottam a lépteimet.
Feltételeztem, hogy a két hölgy közül a fekete hajú Miss. LaPensa, és nem
tévedtem. Alacsony volt, sportos testfelépítésű. A lábaiban egy atléta ereje és
egy modell finomsága ötvöződött. A rövid, fel-fel lebbenő teniszszoknyát mindig
is a civilizáció egyik áldásának tartottam, de fájdalmasan kevés játékos lába
méltó egy ilyen bemutatóra.
Dolorosáé méltó volt. Okos játékkal, könnyedén nyerte a mérkőzést, és közben
fenemód jól érezte magát. Minden egyes megnyert labdamenet után összevissza
ugrándozott izgalmában, és a tribünt fürkészte, hogy vajon a nézők is
értékelik-e tetteit.
Sajnos, elég kevesen figyelték a meccset, és akik jelen voltak, azok sem
mutattak különösebb lelkesedést a lényegtelen összecsapás láttán, így aztán
nekiálltam lelkesen szurkolni, és minden egyes győztes találat után hangos
tapssal igyekeztem megkedveltetni magamat. Amikor megnyerte a meccset,
cigánykereket vetett, mielőtt a hálóhoz futott volna, hogy kezet fogjon az
ellenfelével.
Gondosan körülnéztem, nehogy egy harmadik személy befolyásolni tudja az
eseményeket. A kisszámú közönség által produkált, szórványos tapsot és
gratulációt követően a lány összeszedte a holmiját, és egyedül indult le a
pályáról. A szerencse mellém szegődött, de ekkor még sejtelmem sem volt,
mennyire. Gyorsan odaléptem hozzá.
- Szép meccs volt - mondtam mosolyogva. Elragadó mosolyt villantott rám, ami
kihangsúlyozta latinos vonásait.
- Ó, igen, győztem! - mondta erős, de bájos akcentussal.
- Láttam, hogy figyel. Nekem szurkolt? Jó voltam, nem?
- Igen, nagyon jó volt! Éppen azon gondolkodtam, hogyan tudnám…
De ez a pezsgő és nagyon szexis lány a győzelme miatt túlságosan boldog volt
ahhoz, hogy végighallgasson.
- Igen, én jó játékos vagyok! - csacsogta lelkesen.
- Egy nap én leszek a legjobb. Könnyen győztem. Szeretek győzni.
- Ezt megértem - bólintottam.
Az öltözőknek otthont adó épület felé sétáltunk. Nem oda, ahol a legjobbak
öltözködtek, hanem oda, ahol a jelentéktelen játékosok, bár gyanítottam, hogy
Dolorosa egy napon majd a csillagok számára fenntartott szentélybe is beteheti a
lábát.
- Talán, miután átöltözött - kezdtem elmehetnénk…
- Jól érzem magam - szakított félbe ismét - amikor nyerek. Úgy érzem, azt érzem,
hogy is mondják? Izgalmat érzek.
- Izgatott, ez természetes - mondtam. Sejtettem, hogy valami másra gondol, és
úgy döntöttem, teszek egy próbát.
- Úgy érti: szenvedélyt? Felizgult? Izgatott?
- Pasión - közölte spanyolul, hogy egyértelművé tegye a helyzetet.
- Sí. Igen. Én akarok...
- Megállt, és a szemembe fúrta a tekintetét.
- Tetszem neked? - kérdezte tőlem hirtelen.
- Igen? Nem?
- Igen - közöltem -, nagyon is. Mire kimondtam, már az épületnél voltunk.
- Akkor gyere - intett, és belépett az ajtón. Követtem, amíg oda nem értünk az
öltöző ajtajához.
- Itt megvárlak - szóltam -, ha lehet...
- Nem, gyere! - Kinyitotta az ajtót.
- Nem, nem - tiltakoztam -, azt nem lehet, Dolorosa!
- Azon járt az eszem, hogy az ismerősei vajon hogyan szólítják? Dolo?
- Ez női öltöző!
- Várj - intett, és eltűnt az ajtó mögött. Egy pillanat múlva ismét felbukkant.
- Öltöző rendben. Senki sincs. Gyere! Megragadta a karomat és szó szerint
berántott a helyiségbe.
- De bármelyik pillanatban jöhet valaki! - tiltakoztam.
- Miért nem inkább...
- Nem érdekel - vágta ki -, ha győzök, jól érzem magam. Ha valaki jön,
elkergetem. Ha nem sikerül, nem számít.
- Hát ez igen felvilágosult viselkedés, de...
- Ezúttal magamtól hallgattam el, mert rádöbbentem, hogy megint arra készülök -
mint Katherine-nel a repülőgépen -, hogy kihasználatlanul hagyjak egy kínálkozó
lehetőséget. Ráadásul most nincs is rá okom. Mi a fene van velem? Mit számít az
a csekély kockázat? Semmit. Sőt, éppen ez dobott fel! Szeretem a kockázatot, a
pokolba is! Dolorosa már szorgalmasan gombolgatta a nadrágomat.
- Lezuhanyozom - közölte, és lerántotta a pólóját.
- Tiszta izzadtság, érted? Keményen játszottam, tiszta izzadtság. Jó voltam!
- Ó, igen, feltétlenül - hadartam mohón, miközben lekerült róla a melltartó.
Izzadtság ide, izzadtság oda, legszívesebben rávetettem volna magam. Rám
mosolygott, egy pillanatig pózolt nekem, és kidüllesztette hetyke, rugalmas
mellét.
- Tetszem neked? Szexi vagyok, igen? Nem? Gyere velem zuhanyozni!
Elképzeltem, amint véletlenül ránk nyitnak, és életem végéig kitiltanak a
teniszcentrumból. De ahogy Dolo kibújt a fehérneműjéből, én is nekiláttam
letépkedni magamról a ruháimat. Egy pillanat múlva már a fürdőhelyiségben
álltunk, és meleg víz ömlött meztelen testünkre. Dolorosa lepillantott,
szemügyre vette kezdődő erekciómat, és szélesen elmosolyodott.
- Tetszem neked, mi? - kacagott.
- Azért tetszem, mert jól teniszezek?
- Azért tetszel, mert ragyogó és szexi nő vagy! - válaszoltam, és kinyújtottam
felé a kezemet. Hozzám simult és vadul csókolóztunk. A szája forró volt és buja.
Lelkesen dorombolt, miközben síkos testünk szorosan összetapadt. Amikor
szétváltunk, mindketten levegőért kapkodtunk.
- Olyan jó, amikor győzök! - lihegte.
- Nem érdekel más. Szeretkezzünk, jó? Most, jó?
- Részemről oké! - ziháltam, és ismét megragadtam. Le akartam dönteni a
járólapokra, de nekitámasztotta a hátát a falnak, hogy kikerüljön a spriccelő
víz alól, és engem is magával rántott. Szorosan átölelte a nyakamat, a levegőbe
lendítette és a derekam köré fonta a lábait, mintha fel akarna mászni rám.
Megmarkoltam feszes popsiját, kissé felemeltem, hogy segítsek neki addig, amíg
sikerül egymáshoz kapcsolni a testünket.
Ügyesen, egy kéjes sikoltás kíséretében ráereszkedett mereven álló
férfiasságomra, aztán azok a csodás lábak még nagyobb erővel szorítottak. Lassú
mozgásba kezdtünk. Ő spanyolul sikoltozott. Engem is teljesen elborított az
érzés, ahogy keblei a mellkasomon csúszkáltak, erős lábai a derekamat
szorították és ruganyos teste vadul vonaglott a karjaimban. Amikor a testünk
felvett egy erőteljes, állandó ritmust, ismét angolul kezdett sikoltozni.
- Jó, ugye? Olyan jó, ha nyerek! Én leszek a legjobb! Ó, igen, keményen, most!
Neked is jó? Nem?
Nekem is jó volt. Mindkettőnknek pokoli jó volt. Egyre gyorsabban mozogtunk.
Dolo ismét az anyanyelvén folytatta ziháló monológját. Aztán a zuhogó víz hangja
mellett női nevetés és női hangfoszlányok ütötték meg a fülemet. Valaki
benyitott az öltözőbe. Mindenhez késő volt. Már akkor sem lettem volna képes
leállni, ha történetesen akarok. Szempillantás alatt beletörődtem, hogy íme,
lebuktam.
De Dolorosa - anélkül, hogy akárcsak egyetlen ütemet is kihagyott volna -
felkiáltott:
- Hé, te! Menjél ki! Dolgom van itt! Oké?
A hangok elhallgattak. Egy pillanattal később tisztán hallottam, amint egy nő
azt mondja:
- Ó, Jézusom! LaPensa alighanem győzött!
- Valakik hangosan kacagtak, majd egy másik nő szólt:
- Jó, de siessetek! - azzal elhagyták az öltözőt.
- Mi történt? - kérdeztem. Dolo győzedelmes nevetést hallatott.
- Őket is legyőztem! - lihegte fickándozás közben.
- Tudják, hogy én vagyok legjobb. Dolorosa… egy nap… bajnok lesz. Mindenki
tudja. Jó játék… jó szex. Igen, győztem… győztem… Győztem!
Tulajdonképpen mindketten győztünk. A kettős győzelmet követően a padlóra
roskadtunk. Néhány perc után sikerült visszamásznom a zuhany alá. Ahogy
feltápászkodtam, Dolorosa tiltakozni kezdett.
- De ki kell mennem innét! - mondtam elgyengülve.
- A barátnőid be akarnak jönni.
- Majd várnak - mondta határozottan.
- Először megmutatom, hogy még miben vagyok jó. És megmutatta. Amikor végül
kiléptem az öltözőből, már több nő is állt az ajtó előtt. Elsiettem mellettük,
és éreztem, hogy lángba borul az arcom.
- Jó a lány, amikor győz, ugye? - kacsintott rám az egyik. A többiek álnokul,
rekedten kacagtak. Megpróbáltam vigyorogni, bár rettentő zavarban voltam.
- És mi történik, ha veszít? - kérdeztem vissza.
- Ne akard tudni! - hangzott a válasz.
Ó - Miss Greenglass, kérem, fejezze ki sajnálkozásomat Mrs. Mergandahlnak,
amiért nem tudtam megjelenni ma délelőtt a US Openen.
- Természetesen, Mr. Walling - válaszolta a titkárnőm.
Ez a nő az őrületbe kergetett.
- Nem akarja tudni, hogy miért?
- Úgyis elmondja - közölte lakonikus nyugalommal.
- Tulajdonképpen, Mr. Walling, biztos vagyok abban, hogy képtelen lenne magában
tartani az okát. Mint mindig, ezúttal is igaza volt.