26 éjszaka - Erotikus kalandok

4.

Csajozási és pasizási tanácsok

Dacára annak, hogy mialatt felnőttem, sosem lelkesedtem különösebben a kimerítő atlétikai versenyeken való részvételért, amelyek úgy megdobogtatták számos barátom szívét, alkalmanként élvezettel néztem egy-egy profi versengést. Annak idején úgy véltem, hogy a rendszeres és gyakori szerelmi torna éppen elég testmozgást nyújt a férfiembernek. A csapatsportok helyett inkább az egyéni sportokhoz vonzódom - bizonyára mert erős egyéniségnek tartom magam.
Ezek közül a tenisz a kedvencem.
Ez az a sport, amely a fizikai kecsesség és az ügyesség látványát nyújtja a nézőnek, ugyanakkor hiányzik belőle az ökölvívás vérszomjas durvasága, vagy a golf kábító unalma. Két körülmény is felhívta figyelmemet erre az esetenkénti élvezetre. Az egyik, hogy közelgett a Labor Day, amikor városunk lakossága a szezonnyitó teniszbajnokság, a United States Open lázában ég. Jómagam Mrs. Mergandahl egyik vendégeként voltam hivatalos a versenyre.
A hölgy élénk társasági életet élt. Dúsgazdag férje minden évben lefoglalt több tucatnyi széket a teniszpályán. Az úriember bámulatra méltó udvariassággal osztotta meg velem alkalmanként az üléseit és a feleségét. A másik körülmény az volt, hogy Mrs. Mergandahlt a Deborah névre keresztelték.
Közel egy hét telt el a Christine-nel esett igen élvezetes, ám nem teljesen zavarmentes találkozóm óta. Mivel három nap alatt teljesítettem a fogadás megnyeréséhez vezető első három lépést, nem voltam különösebben ideges.
A Katherine-nel történt sajnálatos eset miatt olyan levert voltam néhány napig, hogy a libidóm is érezhetően csökkent. A sokkos állapot természetesen nem tartott sokáig. Deborah nagylelkűsége és vonzereje volt az, ami kirángatott levertségemből.
- Miss Greenglass - néztem fel egy jelentésből, amelyet titkárnőm a tőle megszokott tökéletességgel gépelt le -, volna szíves a naptárra pillantani, hogy mikorra beszéltem meg találkozót Mergandahlékkal a US Open meccsekre?
- Csütörtökre, Mr. Walling - válaszolta a bámulatos nő, anélkül, hogy felnézett volna a billentyűkről.
- Mrs. Mergandahl ma reggel telefonált, hogy emlékeztesse önt. A páholyukban fenntartanak egy helyet az ön számára, méghozzá, kétség sem fér hozzá, a hölgy széke mellettit.
- Tudja, Miss Greenglass - kezdtem ravaszkodni -, eszembe jutott, hogy milyen különös véletlenek vannak! Éppen a D betűs hölgy következik a listán, és Mrs. Mergandahl keresztneve történetesen Deborah. Olyan megvető pillantást lövellt felém, hogy egy gyengébb idegzetű férfi biztosan földre rogyott volna.
- Eléggé szerencsétlen dolognak tartom az ilyesmit, bár nyilván elkerülhetetlen - mondta olyan hangon, ami tökéletesen illett a tekintetéhez -, mivel ön csinos listával rendelkezik, amit bármikor elővehet, ha szükséges. Most már látom, hogy a fogadást az új hódításokra kellett volna korlátozni.
- De nem így állapodtunk meg! - vigyorogtam alattomosan.
- Még a hátborzongatóan hatékony Miss Greenglass is elsiklik néha bizonyos dolgok felett, nemde? Ami azt jelenti, hogy az ellenállhatatlanul csábos Miss Greenglass hamarosan besiklik az ellenállhatatlanul vonzó Mr. Walling ágyába, aki…
- Addig még hosszú út áll ön előtt - vágott közbe az asszisztensnőm, és még csak fel sem nézett a gépelésből. Elég az hozzá, hogy a pénztárnál már készenlétben várt a VIP jegy, amikor néhány nappal később meglátogattam a teniszcentrumot. Már több, mint egy hete nem voltam nővel és teljes erőbedobással, a lehető legrövidebb időn belül igyekeztem csatlakozni Deborah-hoz.
Mialatt a stadion felé haladtam, egy pillanatra megálltam, hogy szemügyre vegyem az aznapi mérkőzéseket. Még a korai selejtezők zajlottak, így izgalmas eseményekre nem lehetett számítani. Éppen indulni készültem, amikor a tekintetem megállapodott egy néven, bár korábban még sosem találkoztam vele.
Egy bizonyos chilei származású Miss. Dolorosa LaPensa játszott egy bizonyos Peggy Rineharttal, az egyik külső pályán. Dolorosa? Egy teniszező nő, akinek a teste kétségkívül finom vonalú, csodásán hajlékony, és jó adag kitartás szorult belé. És a neve is D-vel kezdődik…
Éreztem, hogy a libidóm máris növekedésnek indul. Talán ez a gondolat nem volt túlságosan hű Deborahhoz, de egy friss hódítás mindig is ösztönzőbb, mint az ismétlés. Természetesen Dolorosa akár csalódást is okozhatott volna, de a pokolba is, úgy véltem, megér egy kis szemlélődést. így aztán a tizenhatos pálya felé irányítottam a lépteimet.
Feltételeztem, hogy a két hölgy közül a fekete hajú Miss. LaPensa, és nem tévedtem. Alacsony volt, sportos testfelépítésű. A lábaiban egy atléta ereje és egy modell finomsága ötvöződött. A rövid, fel-fel lebbenő teniszszoknyát mindig is a civilizáció egyik áldásának tartottam, de fájdalmasan kevés játékos lába méltó egy ilyen bemutatóra.
Dolorosáé méltó volt. Okos játékkal, könnyedén nyerte a mérkőzést, és közben fenemód jól érezte magát. Minden egyes megnyert labdamenet után összevissza ugrándozott izgalmában, és a tribünt fürkészte, hogy vajon a nézők is értékelik-e tetteit.
Sajnos, elég kevesen figyelték a meccset, és akik jelen voltak, azok sem mutattak különösebb lelkesedést a lényegtelen összecsapás láttán, így aztán nekiálltam lelkesen szurkolni, és minden egyes győztes találat után hangos tapssal igyekeztem megkedveltetni magamat. Amikor megnyerte a meccset, cigánykereket vetett, mielőtt a hálóhoz futott volna, hogy kezet fogjon az ellenfelével.
Gondosan körülnéztem, nehogy egy harmadik személy befolyásolni tudja az eseményeket. A kisszámú közönség által produkált, szórványos tapsot és gratulációt követően a lány összeszedte a holmiját, és egyedül indult le a pályáról. A szerencse mellém szegődött, de ekkor még sejtelmem sem volt, mennyire. Gyorsan odaléptem hozzá.
- Szép meccs volt - mondtam mosolyogva. Elragadó mosolyt villantott rám, ami kihangsúlyozta latinos vonásait.
- Ó, igen, győztem! - mondta erős, de bájos akcentussal.
- Láttam, hogy figyel. Nekem szurkolt? Jó voltam, nem?
- Igen, nagyon jó volt! Éppen azon gondolkodtam, hogyan tudnám…
De ez a pezsgő és nagyon szexis lány a győzelme miatt túlságosan boldog volt ahhoz, hogy végighallgasson.
- Igen, én jó játékos vagyok! - csacsogta lelkesen.
- Egy nap én leszek a legjobb. Könnyen győztem. Szeretek győzni.
- Ezt megértem - bólintottam.
Az öltözőknek otthont adó épület felé sétáltunk. Nem oda, ahol a legjobbak öltözködtek, hanem oda, ahol a jelentéktelen játékosok, bár gyanítottam, hogy Dolorosa egy napon majd a csillagok számára fenntartott szentélybe is beteheti a lábát.
- Talán, miután átöltözött - kezdtem elmehetnénk…
- Jól érzem magam - szakított félbe ismét - amikor nyerek. Úgy érzem, azt érzem, hogy is mondják? Izgalmat érzek.
- Izgatott, ez természetes - mondtam. Sejtettem, hogy valami másra gondol, és úgy döntöttem, teszek egy próbát.
- Úgy érti: szenvedélyt? Felizgult? Izgatott?
- Pasión - közölte spanyolul, hogy egyértelművé tegye a helyzetet.
- Sí. Igen. Én akarok...
- Megállt, és a szemembe fúrta a tekintetét.
- Tetszem neked? - kérdezte tőlem hirtelen.
- Igen? Nem?
- Igen - közöltem -, nagyon is. Mire kimondtam, már az épületnél voltunk.
- Akkor gyere - intett, és belépett az ajtón. Követtem, amíg oda nem értünk az öltöző ajtajához.
- Itt megvárlak - szóltam -, ha lehet...
- Nem, gyere! - Kinyitotta az ajtót.
- Nem, nem - tiltakoztam -, azt nem lehet, Dolorosa!
- Azon járt az eszem, hogy az ismerősei vajon hogyan szólítják? Dolo?
- Ez női öltöző!
- Várj - intett, és eltűnt az ajtó mögött. Egy pillanat múlva ismét felbukkant.
- Öltöző rendben. Senki sincs. Gyere! Megragadta a karomat és szó szerint berántott a helyiségbe.
- De bármelyik pillanatban jöhet valaki! - tiltakoztam.
- Miért nem inkább...
- Nem érdekel - vágta ki -, ha győzök, jól érzem magam. Ha valaki jön, elkergetem. Ha nem sikerül, nem számít.
- Hát ez igen felvilágosult viselkedés, de...
- Ezúttal magamtól hallgattam el, mert rádöbbentem, hogy megint arra készülök - mint Katherine-nel a repülőgépen -, hogy kihasználatlanul hagyjak egy kínálkozó lehetőséget. Ráadásul most nincs is rá okom. Mi a fene van velem? Mit számít az a csekély kockázat? Semmit. Sőt, éppen ez dobott fel! Szeretem a kockázatot, a pokolba is! Dolorosa már szorgalmasan gombolgatta a nadrágomat.
- Lezuhanyozom - közölte, és lerántotta a pólóját.
- Tiszta izzadtság, érted? Keményen játszottam, tiszta izzadtság. Jó voltam!
- Ó, igen, feltétlenül - hadartam mohón, miközben lekerült róla a melltartó.
Izzadtság ide, izzadtság oda, legszívesebben rávetettem volna magam. Rám mosolygott, egy pillanatig pózolt nekem, és kidüllesztette hetyke, rugalmas mellét.
- Tetszem neked? Szexi vagyok, igen? Nem? Gyere velem zuhanyozni!
Elképzeltem, amint véletlenül ránk nyitnak, és életem végéig kitiltanak a teniszcentrumból. De ahogy Dolo kibújt a fehérneműjéből, én is nekiláttam letépkedni magamról a ruháimat. Egy pillanat múlva már a fürdőhelyiségben álltunk, és meleg víz ömlött meztelen testünkre. Dolorosa lepillantott, szemügyre vette kezdődő erekciómat, és szélesen elmosolyodott.
- Tetszem neked, mi? - kacagott.
- Azért tetszem, mert jól teniszezek?
- Azért tetszel, mert ragyogó és szexi nő vagy! - válaszoltam, és kinyújtottam felé a kezemet. Hozzám simult és vadul csókolóztunk. A szája forró volt és buja. Lelkesen dorombolt, miközben síkos testünk szorosan összetapadt. Amikor szétváltunk, mindketten levegőért kapkodtunk.
- Olyan jó, amikor győzök! - lihegte.
- Nem érdekel más. Szeretkezzünk, jó? Most, jó?
- Részemről oké! - ziháltam, és ismét megragadtam. Le akartam dönteni a járólapokra, de nekitámasztotta a hátát a falnak, hogy kikerüljön a spriccelő víz alól, és engem is magával rántott. Szorosan átölelte a nyakamat, a levegőbe lendítette és a derekam köré fonta a lábait, mintha fel akarna mászni rám. Megmarkoltam feszes popsiját, kissé felemeltem, hogy segítsek neki addig, amíg sikerül egymáshoz kapcsolni a testünket.
Ügyesen, egy kéjes sikoltás kíséretében ráereszkedett mereven álló férfiasságomra, aztán azok a csodás lábak még nagyobb erővel szorítottak. Lassú mozgásba kezdtünk. Ő spanyolul sikoltozott. Engem is teljesen elborított az érzés, ahogy keblei a mellkasomon csúszkáltak, erős lábai a derekamat szorították és ruganyos teste vadul vonaglott a karjaimban. Amikor a testünk felvett egy erőteljes, állandó ritmust, ismét angolul kezdett sikoltozni.
- Jó, ugye? Olyan jó, ha nyerek! Én leszek a legjobb! Ó, igen, keményen, most! Neked is jó? Nem?
Nekem is jó volt. Mindkettőnknek pokoli jó volt. Egyre gyorsabban mozogtunk. Dolo ismét az anyanyelvén folytatta ziháló monológját. Aztán a zuhogó víz hangja mellett női nevetés és női hangfoszlányok ütötték meg a fülemet. Valaki benyitott az öltözőbe. Mindenhez késő volt. Már akkor sem lettem volna képes leállni, ha történetesen akarok. Szempillantás alatt beletörődtem, hogy íme, lebuktam.
De Dolorosa - anélkül, hogy akárcsak egyetlen ütemet is kihagyott volna - felkiáltott:
- Hé, te! Menjél ki! Dolgom van itt! Oké?
A hangok elhallgattak. Egy pillanattal később tisztán hallottam, amint egy nő azt mondja:
- Ó, Jézusom! LaPensa alighanem győzött!
- Valakik hangosan kacagtak, majd egy másik nő szólt:
- Jó, de siessetek! - azzal elhagyták az öltözőt.
- Mi történt? - kérdeztem. Dolo győzedelmes nevetést hallatott.
- Őket is legyőztem! - lihegte fickándozás közben.
- Tudják, hogy én vagyok legjobb. Dolorosa… egy nap… bajnok lesz. Mindenki tudja. Jó játék… jó szex. Igen, győztem… győztem… Győztem!
Tulajdonképpen mindketten győztünk. A kettős győzelmet követően a padlóra roskadtunk. Néhány perc után sikerült visszamásznom a zuhany alá. Ahogy feltápászkodtam, Dolorosa tiltakozni kezdett.
- De ki kell mennem innét! - mondtam elgyengülve.
- A barátnőid be akarnak jönni.
- Majd várnak - mondta határozottan.
- Először megmutatom, hogy még miben vagyok jó. És megmutatta. Amikor végül kiléptem az öltözőből, már több nő is állt az ajtó előtt. Elsiettem mellettük, és éreztem, hogy lángba borul az arcom.
- Jó a lány, amikor győz, ugye? - kacsintott rám az egyik. A többiek álnokul, rekedten kacagtak. Megpróbáltam vigyorogni, bár rettentő zavarban voltam.
- És mi történik, ha veszít? - kérdeztem vissza.
- Ne akard tudni! - hangzott a válasz.
Ó - Miss Greenglass, kérem, fejezze ki sajnálkozásomat Mrs. Mergandahlnak, amiért nem tudtam megjelenni ma délelőtt a US Openen.
- Természetesen, Mr. Walling - válaszolta a titkárnőm.
Ez a nő az őrületbe kergetett.
- Nem akarja tudni, hogy miért?
- Úgyis elmondja - közölte lakonikus nyugalommal.
- Tulajdonképpen, Mr. Walling, biztos vagyok abban, hogy képtelen lenne magában tartani az okát. Mint mindig, ezúttal is igaza volt.

fel